Az európai bükk vagy közönséges bükk (fagus sylvatica) a bükkfafélék (fagaceae) családjának egy faja.

40 m magasra is megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Koronája magas, boltozatos. Zárt állományokban a törzse csak magasan ágazik el, a magányos példányoké jóval lejjebb – ezek koronája félgömb alakúvá fejlődik. A kérge vékony, sima, világos- vagy sötétszürke. A hosszúhajtások zegzugosan nőnek, szőrösek, szürkésbarnák. A következő évi rövidhajtások hónaljrügyeiből fejlődnek. A barna hónaljrügyek orsó alakúak, hosszúkásak, a csúcsuk molyhos. A virágrügyek zömökek.

A levelek elliptikusak, kezdetben áttetszően sárgászöldek, alul selymesek, majd a harmonikaszerű gyűrődésből kisimulva bőrszerűvé válnak. Ilyenkor a lemezük felül fényes, kopasz, a fonákon az erek mentén szőrös; a pálhalevelek hamar lehullanak. A csúcsuk hegyes, a nyelük rövid, a szélük ép (ritkán fogas), élük hullámos, pillás. Hosszuk 5–10 cm. A levelek (főleg a fiatal példányokról) gyakran csak tavasszal hullanak le.

A gömbölyded porzós barkavirágzatok hosszú kocsányon függenek, fehéren szőrösek, a termősek rövid, felálló kocsányon ülnek. A terméságazat töviskékkel fedett kupacs, amely megérve négy kopáccsal nyílik. Az ehető makkocska kb. 2 cm hosszú, háromélű, gesztenyebarna. Az áttelelt magokból tavasszal nagy, karéjos sziklevelek hajtanak ki.

A bükk 20–40 m magas egyenes, hengeres törzsű fa. Kérge háncsrosttól mentes, sima, szürkészöldes színű. Kéregvastagsága 1–2 cm.

Halványsárgás, világos-szürkés, rózsaszínes tónusú anyag. A szíjács és a geszt nehezen különíthető el. Az időnként előforduló vörösesbarna álgeszt a fa betegségének tünete. Kis méretű, szórtan elhelyezkedő pórusai szemmel nemigen láthatók, az évgyűrűk kései pásztájában ritkábbak, ezért itt a fa sötétebb színű. Bélsugarai szélesek, 1 mm körüliek, a sugármetszeten tükröket alkotnak, a húrmetszeten vöröses kis orsókként látszanak.

Igényesen megmunkálható bükkfából készítünk használati eszközt, bútort, egyedi ajándékot és dísztárgyat, melyek különlegesek és egyediek. A nem mindennapi ünnepnapok méltó ajándéka. Bükkfából készült elegáns ajándékok, mint például az  egyedi fakönyvek méltán tükrözi az ajándékozó tiszteletét és szeretetét az ajándékozott felé.

A dió vagy diófa (juglans) a diófélék vagy diófafélék (juglandaceae) családjába tartozó nemzetség.

Közepes, vagy nagy termetű (10–40 m magas) lombhullató fák, 20–90 cm-es, 5–25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk).

A nemzetség 21 faja az Óvilágban Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. A génusz neve, juglans a jovis glans, azaz „jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, istennek való termés.

A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (j. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (j. nigra).

20–30 m magas fa. Kérge kemény, világosszürke, repedezett, a kéregcserepek oldala fekete. Kéregvastagsága 1–2 cm.

Diófa csodálatos mintázatának és keménységének köszönhetően kiválóan alkalmas bútorok, belsőépítészeti berendezések és dísztárgyak készítésére. Általunk készített különleges faliórák a nem mindennapi ajándékozás közkedvelt termékei.