A Mívesfa termékei Harcon

Előfordult már veled, amikor egy kirándulás megszervezését rábíztad a barátokra, és még csak utána sem néztél, kihez és hova mész?

Van időszak, amikor örül az ember, ha nem neki kell utánajárni, gondolkodni, megszervezni egy programot; hol szálljunk meg, mivel töltsük a köztes időt, ami tartalmas, emlékezetes és látványos is egyben. Ez történt velünk is szilveszter előtt. Rábíztuk magunkat a barátokra, hittünk szervezőkészségükben, jó ízlésükben, hiszen eddig még soha nem csalódtunk bennük. Lászikné Bea és Benkő Misi voltak a három nap főszervezői.

Néhány emlékezetes pillanat…

Azért említem meg ezt a kirándulást, mert nemcsak váratlan, maradandó és emlékezetes, hanem szakmailag is örömteli volt.

Az utazás egyik programja, esti vacsora Harcon, Nagy Lajos és Marika, Diófa éttermében. Őszintén szólva sejtettem, merre van, de a decemberi rohanás közepette nem jártam utána, hogy hova, kihez megyünk. Pedig régi ismerősök, akikkel 25 évvel ezelőtt Orosházán többször találkoztunk.

Muszka Kálmán és Nagy Lajos a Mívesfa termékével

Muszka Kálmán és Nagy Lajos a Mívesfa termékével

Honnan ez az ismeretség?

Annak idején Ők építették és üzemeltették Orosháza szélén a Vándor Fogadót. Abban az időben igen sokszor megfordultunk náluk, családi, baráti összejövetelek, esti vacsorák alkalmával.

Majd eltelt 25 év, és Misi barátunk jóvoltából ismét náluk vacsorázhattunk.

Az étterem stílusára fel voltunk készítve, minden, ami a magyarsághoz, barátsághoz köthető, megtalálható náluk. De amit ott láttunk, az felülmúlta az elmondottakat. Még le sem ültünk az asztalhoz, mikor Kriszti megszólalt: „Jé, azt nem te csináltad, Kálmán?” Sólyomszem egyből kiszúrta. Hirtelen azt sem tudtuk, miről beszél, majd rámutatott egy fatáblára, ami a bejárattal szemben az ablak előtt fogadja a vendégeket. ISTEN HOZOTT! felirat. De igen! Ez a Mívesfa terméke. Jóleső érzés volt látni, hogy egy régi ismerős otthonát is a mi termékünk díszíti.

Köszönés, bemutatkozás, mert már eltelt jó pár év, és mindannyian megváltoztunk, majd amikor Marika meghallotta Muszka Kálmán nevét, felkiáltott, hogy van itt valami, amiről úgy tudja, hogy a Kálmán készítette. Na, ugyan mi lehet az?

Vacsora előtti koccintásra készülve Marika pálinkát és poharakat hozott, de nem akármilyet. Igen, a Mívesfa által készített vadászmotívumos pálinkáskészlet-tel tisztelte meg társaságunkat. Boldogan láttuk, mennyire örültek az Orosházáról származó ajándéknak, és természetesen a régen látott ismerősöknek is.

Koccintás után baráti fogadtatásban volt részünk, Marika felszolgálta a finomabbnál finomabb ételeket, Lajos pedig elmesélte a „röpke” 25 év történésüket. Ültünk, és hallgattuk és hallgattuk. Utólag kiderült, többünkben hasonló gondolatok cikáztak az emberi erő és kitartás erejéről az akadályok leküzdéséről. Mi mindent kibír az ember, ha vannak céljai…

Köszönjük a barátoknak ezt a kellemes és élményekben gazdag óévbúcsúztatást!

Beáta és Kálmán