Karácsonyi szokások, melyek kiállták az idő próbáját
Az emberek többsége szereti a tradíciókat, nincs ez másként karácsonykor sem. A jól bevált karácsonyi szokások és a hagyományos ünnepi vacsorarák egyfajta nyugalmat, mégis örömteli várakozást hordoznak magukban.
Minden évben törekszünk valami újra, valami különlegességre, mégis előkerülnek gyerekkorunk karácsonyfadíszei, a féltve őrzött ünnepi étkészlet és a nagyi kézzel írt receptjei, hisz ezek nélkül mégsem karácsony a karácsony. Újítunk, de mégis a karácsonyi szokások köré építjük az ünnepet.
A karácsonyi szokások koronázatlan királya a karácsonyfa
Az örökzöldek nem csak a kereszténységben, hanem számos más kultúrában is az életet szimbolizálták. Úgy tartották, hogy az örökzöld ágak elűzik a gonosz szellemeket és távol tartják a betegséget. A fenyőfa díszítés gyökerei erre a hiedelemre vezethetők vissza.
Arról, hogy Magyarországon mikortól díszítenek karácsonykor fenyőfát, megoszlanak a vélemények. Egyes források alapján a 18. század elejétől, míg mások szerint már a 16. századból is vannak erre utaló jelek.
Eleinte a nemes családok kiváltsága volt, később a városi emberek körében terjedt el ez a karácsonyi szokás, majd az 1800-as évek végétől már a szegény családok életébe is beköltözött a fenyődíszítés hagyománya. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című elbeszélésében jelent meg először.
Karácsonyfa-állítás időpontja
A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják és vízkeresztig, azaz január 6-ig áll. Manapság azonban ez a karácsonyi szokás is átalakulóban van. Sokan már karácsony előtt 1-2 héttel, egyesek pedig már advent első vasárnapján feldíszítik a fenyőfát.
A korai karácsonyfa-díszítők hívei mindezt azzal magyarázzák, hogy szeretnék sokáig élvezni az ünnepi hangulatot, időt akarnak adni maguknak a karácsonyra hangolódásra és nem akarnak az utolsó nap kapkodni.
Karácsonyfa-díszítési szokások
Az örökzöld fenyő „öltöztetése”, mint karácsonyi szokás igen régre tekint vissza, de a díszítés stílusa az elmúlt évtizedek alatt teljesen átalakult. Nagymamáink korában diót, mogyorót, almát, házi készítésű mézeskalács figurákat és textilből varrt díszeket aggattak a fenyő ágaira. Csak a tehetősebb családoknál kerültek üveggömbök a fára.
Míg régen a karácsonyfa tetejét csillaggal díszítették, mely a betlehemi csillagot jelképezte, manapság csúcsos díszeket vagy masnikat használnak a fenyőfa megkoronázására.
Napjainkban az egyszínű karácsonyfák kora hódít, de 30-40 évvel ezelőtt annál szebb volt a karácsonyfa, minél színesebben pompázott. Míg régen igazi fenyőfát díszítettek fel karácsonykor, manapság egyre gyakoribb a műfenyő állítása is. Régen igazi gyertyák lángja adta a karácsony ünnepi fényét, ma már égősort tekerünk a fa köré.
Maga a karácsonyfa-díszítés hagyománya megmaradt, de az idők során teljesen átalakult, modernizálódott.
Szaloncukor, a magyar hagyomány
A szaloncukor magyar specialitás, melyet eleinte házilag készítettek cukorszirupból. Selyempapírba, vagy fényes sztaniolba csomagolva aggatták a karácsonyfára.
Gyerekkoromban azon versenyeztünk, hogy ki tudja ügyesebben kicsenni a cukorkát a csomagolásból úgy, hogy az továbbra is épnek tűnjön. Csak januárban, a fenyőfa leszedésekor derült ki, hogy milyen sok az üres papír, már csak itt-ott bújt meg 1-1 ép szaloncukor.
A karácsonyi szokások közül a szaloncukor nem, de a fenyőfára aggatása kihalófélben van. Karácsony előtt különlegesebbnél különlegesebb ízű szaloncukrok kerülnek a boltok polcaira, amit napjainkban kínáló tálcán teszünk az ünnepi asztalra.
Ajándékozás, az elmaradhatatlan karácsonyi szokás
A karácsonyi ajándékozás eredetéről többféle elképzelés látott már napvilágot. Az egyik, a karácsonyhoz leginkább köthető verzió, hogy az ajándékozás Jézus születésekor, a Napkeleti bölcsek ajándékait jelképezi. Az ajándékozás, mint karácsonyi szokás az 1800-as évek végén kezdett elterjedni. Eleinte a gyermekek kaptak apróságokat, sokszor édességet, vagy almát, a tehetősebbek pedig valami játékot.
Napjainkban a karácsonyi ajándékozási szokások nagyon változatosak, hisz van, ahol a tág család minden tagja megajándékozza egymást, míg máshol csak a szűk család. Egyesek egész évre kiköltekeznek ilyenkor, míg mások csak jelképes meglepetéseket találnak ki egymásnak. Sokan a bolti tárgyakra esküsznek, míg mások a saját készítésű ajándékokra.
Ahogy közeledik az ünnep, egyre lázasabban számolgatjuk, hogy hány nap van még karácsonyig. Vannak, akik hónapokkal előre eltervezik, felkutatják, hogy kinek, milyen ajándékot szeretnének adni karácsonykor, míg mások az utolsó pillanatra hagynak mindent.
A gyerekeknek sokkal könnyebb örömöt szerezni, mint a felnőtteknek, így a karácsonyi ajándékválasztás némi fejtörést szokott okozni. A legsikeresebbek azok az ajándékok, amelyek személyesen az ajándékozottnak szólnak. Lehet ez pl. valami, amire a családtagunk nagyon vágyik, esetleg egy élményajándék, amivel egy életre szóló emléket adunk ajándékba, de a szívhez szóló karácsonyi idézetekkel, személyes üzenetekkel, vagy fényképpel díszített egyedi karácsonyi ajándékok is nagy sikert szoktak aratni.
Karácsonyi szokások – hagyományos karácsonyi ételek
A karácsonyi szokások az ünnepi menüben is megmutatkoznak, kevés olyan család van, ahol a hagyományos karácsonyi ételek közül legalább egy ne kerülne az asztalra. Az ünnephez közeledve sokan kutatnak különleges ételreceptek után, de legnagyobb sikere mégis a hagyományos fogásoknak van.
A szépen megterített asztal még élvezetesebbé teszi az ünnepi vacsorát. A féltve őrzött porcelán étkészlet, a nagyi fehér damaszt abrosza és az elengedhetetlen gyertya egy ünnepi gyertyatartóval, mind az ünnepi hangulatot emeli.
Bejgli
A bejgli osztrák közvetítéssel került hazánkba valamikor a 19. század közepe körül. A diós és mákos tekercs akkoriban ünnepi kalácsként készült, később egyre inkább a karácsonyi szokások közé korlátozódott. Természetesen a fogyasztásának jelentése is van, míg a diót a rontás ellen kell fogyasztani, a mák a bőség jelképe.
Ki a mákosra, ki a diósra esküszik. Van, aki vastag tésztával és kevés töltelékkel szereti, van, aki éppen fordítva. Egyesek csak a hazait díjazzák, míg másoknak a pékségek bejglije is megfelel, csak bejgli legyen. Az ízlések különböznek, de egy biztos, ez a karácsonyi szokás nem kopott el az idők folyamán.
Töltött káposzta
Édes káposztába, savanyú káposztába, vagy kelkáposztába töltve, paradicsomosan, vagy rántással, tejföllel, vagy anélkül, füstölt hússal, vagy kolbásszal, rizzsel, vagy kukoricadarával… Számtalan variáció, egy és ugyanazon név alatt. Mindegy, melyik változata a család kedvence, a töltött káposzta a karácsonyi szokások kihagyhatatlan étele.
A töltött káposzta egyik nagy előnye, hogy minél többet melegítjük, annál finomabb. Halálos vétek frissen főtt káposztát tálalni, így már szenteste előtt el lehet vele készülni, aznap pedig csak fel kell melegíteni.
Töltött káposzta nem csak karácsonykor készül, de az ünnepi asztalon olyanná válik, mintha soha máskor nem ennénk ilyet. Minden töltött káposztának megvan a maga varázsa, hisz bele van tekerve a generációkon átívelő praktika, a nagyi tanácsa és a formázás titka. Minden háziasszonynak megvan a maga története a töltött káposztáról, hogyan és kitől tanulta, hány káposztalevél szakadt el, míg tökéletes lett a forma.
A karácsonyi szokások alapjaiban véve hasonlóak, de minden család kialakítja a saját verzióját, melyek generációról generációra öröklődnek tovább.
